Mit is jelent a motorozás számomra?
Egy szóval össze tudnám foglalni: MINDENT - boldogságot, örömöt, szabadságérzést – egy életérzés.
A mai napig minden egyes motorozást ugyanolyan izgalommal várok, mint mikor a jogosítványt csináltam. Vártam minden egyes órát, akár a rutinpályán, akár a forgalomban. Amikor már tudom, hogy menni fogok motorozni, legyen szó akárcsak egy kis körről is, olyan érzésem van, mint a filmekben, mikor a csajok örömükben ugrálnak és két kézzel legyezik magukat. :)
Forrás: saját fotó
Az első motorom..
Emlékszem egész hazafelé vezető úton vagy 100x hátranéztem, és próbáltam elhinni, hogy sikerült, meglett életem első nagy motorja. Pedig csak egy túramotor volt, a legjobb kezdő motor, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Egy Honda hornet 600 volt, de nekem akkor a minden volt. Két évig boldogítottuk egymást, de az álom motor egy sportmotor volt, egy honda cbr 600 rr.
És amikor teljesül egy ÁLOM..
Hosszas nézelődés után (persze több megnézett motor után) elmentünk végre megnézni egy gyönyörű piros Yamaha r6-ot. Az érdekes a történetbe, hogy nem is kellett messzire menni, 5 perc sétára lakott a volt tulaj, úgyhogy úgy gondoltam véletlenek sincsenek. Mikor végre élőben is megláthattam, tudtam, hogy az én motorom lesz. Nem elég, hogy sportmotor, hanem még piros is. :) Nőként fontos, hogy passzoljon a bőrruhához és a sisakhoz is, ééés passzolt. :) Mindig is olyan sportmotort akartam, aminek két lámpája van, de mivel ennek is az volt, nem bántam egy percig sem, hogy nem cbr 600 lett. Később volt lehetőségem egyet kipróbálni egy túra alkalmával a Magas-Tátrában, de sokkal kényelmesebb volt az enyém (ami persze titok, nehogy megsértődjön a gazdája).
Forrás: saját fotó
De valójában mit is jelent a motorozás?
Egy életérzés, egy életstílus. Egy motoros társadalom része vagy, akár közúton akár a pályán motorozik valaki. Közúton minden motoros int a másiknak, nem ismered, és mégis köszönsz, mert tudod, hogy ugyanaz éltet benneteket. Mindenhol lesznek motoros ismerősök. Nem is kell, hogy ismerd, azonnal tudtok beszélgetni, jönnek az eszmecsere futtatások, kinek milyen motorja van, milyen túrákon vett részt, milyen köridőt ment a Pannónia-ringen vagy a Hungaroringen.
Forrás: saját fotó
Ha rossz kedved van, vagy rossz napod? Velem is előfordult nem egyszer, hogy akár egy rosszabb nap után, vagy egy rossz történés után úgy döntöttem, hogy kerülök egyet. Amikor már elkezdek beöltözni, veszem fel a bőrruhát, a csizmát, majd tolom ki a garázsból és indítom be, had járjon a kicsike, már akkor elmúlik minden rossz érzés. Felülök a motorra és másra már nem is lehet figyelni. Le egyes, aztán kettő, három…és hat. Kanyar után kanyar, majd egyenes, döntöd a motort (szigorúan versenypályán).
Forrás: saját fotó
Szerencsém volt több alkalommal kijutni versenypályára is, az összes magyar pályát ki tudtam próbálni. Teljesen más az a hangulat is, ami kint a pályán van (mint közúton), főleg egy nyílt nap alkalmával. Közel 100 motoros a boxutcában, készülődés, kipakolás a kocsiból, gumimelegítő fel, aztán jön a jelzés, hogy hamarosan indulááás. Amikor elindul egyszerre közel 25 motoros, majd az első kör végén lehet hallani a boxutcában, hogy wooo-wooo, az leírhatatlan.
Forrás: saját fotó
Ugyanez van, amikor csak kísérőként/segítőként mentem ki a pályára és aznap nem én motoroztam. Lehetőségem nyílt fényképezni a motoros társaimat. Nem volt szükséges beöltözni, elég volt hallani a motorok hangját, az az érzés ugyanúgy megvan, mint amikor motorozáshoz készülődök.
Motoron 5 perc alatt többet élsz, mint néhány ember egész életében.
Forrás: saját fotó
