Az én történetem ott kezdődött, hogy 2010-ben az élet összehozott egy motoros sráccal, és pár motorozás után tudtam, hogy nem lesz elég sokáig a hátsó ülés, külön motor fog kelleni.
Ebben az időben még főiskolára jártam, és nem tudtam elkezdeni a jogsit, így maradt az álmodozás, a tervezés, hogy milyen motort is szeretnék.
Az élet úgy hozta két év után, hogy külön utakon folytattuk, de az, hogy motorozzak nem múlt el. Ezután viszont egy évig nem ültem motoron, de a rosszban is van mindig jó, hogy mivel szemüveges voltam, először úgyis meg akartam műtetni a szemem, hogy ne szemüvegben kelljen vezetnem. A bukósisak amúgy is széttörte a szemüveg keretét, rázkódott, ha kátyús úton mentünk.
2014. áprilisában eljött a nagy nap, meg is műtettem a szemem. Nagy öröm adta boldogság volt, hogy végre látok, nem kell majd szemüveg a bukó alá, és természetesen megérte az egy hét szenvedés.
A motoros jogsi kezdése előtt szükséges volt megvenni a védőfelszereléseket. Amikor márciusban volt a motoros kiállítás a Hungexpon, előtte beugrottunk a Shoxba ruhapróbára az egyik barátnőmmel. Nekünk ez a ruhapróba olyan volt, mint más csajoknak a cipővásárlás. Nem hittük el, hogy tényleg itt tartunk.
Eljött végre az én időm, mikor 2014. májusában be is iratkoztam „A” korlátlan jogsira. Mivel soha nem motoroztam, ez az jelenti, hogy még robogót se vezettem, ezért az első rutin órán kaptam egy kis 125 cm3-es piros Honda CBR-t, hogy próbálgassam. Megmutatták mi hol található, hogyan kell váltani és már mehettem is a köröket róni a pályán. Mindez sima ügynek tűnt. Hazafele vezetés közben, aki látott biztos nézett, hogy min mosolygok ennyire. Nagyon boldog voltam, hogy ennyi év után elkezdődött a gyakorlás.
Pár napra az első rutin óra után a 2. órán az oktató közölte, hogy akkor ma majd egy Honda horneten fogok gyakorolni.
Hát ezután már voltak zökkenők
Az első feladat befejezése után kanyarodnék vissza a kiinduló ponthoz, amikor a kanyarban ügyesen behúztam az első féket és eldőltem. De hát a mondás szerint motoros esés nélkül nem motoros, így túl is voltam egy kisebb esésen. Mintha mi sem történt volna, gyorsan vissza a motorra és gyakoroltam tovább. Azért még egy esés a rutin pályán csak összejött, amikor a visszafordítónál nem sikerült kellően lefékezni és a kanyarban eldőltem.
A rutin vizsga csak másodszorra sikerült, mert a 2. feladatnál a szlalom részt rossz irányból kezdtem, és az kapásból bukta volt. A forgalmi vizsga elsőre ment, így szeptemberben mehettem is csináltatni az új jogsit.
A nagy boldogság után, hogy meg van a jogsi, már csak azon kellett gondolkodni, hogy milyen motort is vegyek. Az álom motor régóta egy piros Honda CBR 600RR, de kezdésként sok lett volna. Kezdő motorként 125 cm3 kategóriában gondolkodtam, de sokan mondták, hogy gyorsan „kinövöm”. Honda párti vagyok így a Hornetet és a CBR F4, FS-t nézegettem.
2015. április 4-én elmentünk megnézni egy Hornetet, és rá esett a választás. Alig vártam, hogy hazaérjünk és kipróbálhassam. Mivel a jogsit is egy Horneten csináltam, nem is lehetett volna jobb a választás kezdő motornak.
Azóta eltelt egy szezon, kb. 6000 km-t sikerült vele mennem, ha tehetem munkába is vele járok. Az eddigi legjobb döntésem volt, hogy elkezdtem motorozni.
És természetes nem egyszer mondják, hogy csaj létemre hogyan tudom megtartani a motort.
Vagy egy vicces eset, amikor állok a piros lámpánál, mellém áll egy autós, hátsó ülésen ablak lehúzva, arra pillantok és a srác meglepődve mondja „huuhh ez csaj”.
Folyt.köv. :)
